2015. május 17., vasárnap

Prológus

Sziasztok!
Alane vagyok, hat éve szenvedélyes író. Mostanra szedtem össze a bátorságomat, hogy publikáljam a történetemet, így mindenféle-fajta hozzászólást szívesen fogadok. Bizonyos körülmények miatt a blogot majd csak hétvégente fogom tudni szépítgetni, rendezgetni, de azért igyekezni fogok. Remélem tetszeni fog nektek a történetem, köszönöm, hogy benéztél. Jó olvasást!


            Gyerekzsivaj és patadobogás töltötte meg a fenyves békés csendjét. A pónik egymás mellett haladva ügettek, míg fiatal lovasaik hangos nevetgélések közepette beszélték meg világrengető gondolataikat. Mik az új hírek a sztárvilágban? Ki, milyen átlaggal búcsúzott a tanévtél? És a legfontosabb: melyik lovász tartja a cukiság index legmagasabb értékét a lányok között?
            Mivel általában nem találtak hallgatóságra pletykák terén, ezért ezeket is egymás között vitatták meg. Ők hatan voltak a Németh lovasiskola szemei és fülei – bár ezt nem mindenki értékelte. Persze a hallottak néha kicsit elferdültek, de hát a tizenévesek már csak ilyenek, nem?
- Anya azt mondta, hogy az edző bá lánya ide költözik – váltott témát Emma, akinek kezdett sok lenni barátnői ostoba fecsegése. Ő amolyan hírszerző szerepében tetszelgett, mert a szülei szinte mindenről tudtak, ami az istálló környékén történt.
- Panni közel lakik, szerintem ez is csak egy újabb kacsa – válaszolt kissé sértődötten Leila. A mellette haladó kislány elpirult, ugyanis akkoriban tényleg túl sok hamis hír hagyta el a száját. Mivel nem mert megkockáztatni egy újabb fejmosást, édesanyja intelme ellenére elmondta mi mindent tudott meg az ismeretlenről.
- Igen, de Panni Gábor bácsi második házasságának eredménye – mondta el ugyanúgy, ahogy otthon ő hallotta. A többiek hirtelen csendbe maradtak és izgatottan nézték barátnőjüket. – Ha jól emlékszem tizennyolc, vagy tizenkilenc éves lehet és ugye az első házasságnak a gyümölcse. Anya valami olyasmit említett, hogy ez a feleség a lány születése után összepakolt, aztán kiköltözött Ausztriába. Anyagi helyzetekre hivatkozott, de mindenki tudta, hogy talált valaki mást, aki többet ígért, mint amit itthon kapott.  Sajnos az anyjáról csak ennyit hallottam, mert észrevettek és felküldtek a szobámba
- Na, és mi van a lánnyal? – emlékeztette Tina, aki a balján lovagolt. A kissé duci, szeplős lány volt köztük az, aki továbbadta a híreket, ezért kötelességének érezte, hogy mindent tudjon. Emma először nem tudta mit mondjon, hiszen már több mindent mesélt el, mint amennyit szabadott volna. Természetesen elintézhette volna egy nem tudommal, de a barátaitól való elhidegülés súlyosabbnak tűnt, mint a szülei által kiszabott büntetések bármelyike.
- Azt hallottam, hogy rossz társaságba keveredett, ezért döntöttek úgy, hogy idejön. Állítólag drogozott és meggyűlt a baja a rendőrséggel is – fejezte be. Mély hallgatást kapott válaszul. Tinán látszott, hogy mondani akar valamit, Éva és Melinda pedig csak bólogattak, mintha gondolatban egyetértenének egymással.
- Forduljunk meg, dél körül randim lesz Ádámmal! – törte meg a csendet az élen lovagló szőkeség. Csinos arcán mérges ráncok jelentek meg, mikor barátnői csak értetlen arckifejezéssel vizslatták. – Most mi van?
- Úgy volt, hogy elmegyünk a tóhoz, hogy… - kezdte volna Éva, de befejezni már nem merte. Edina a főnök szerepét töltötte be, ebből kifolyólag a többiek vakon mentek utána és soha sem kérdőjelezték meg a döntéseit.
- Igen, úgy volt, viszont most már nincs kedvem – vágta oda dühösen.
            A visszafelé vezető úton az edző lánya volt a téma. Habár Edina többet tudott az ismeretlenről kimaradt a beszélgetésből. Hallotta mikor az egyik jóképű oktató arról beszélt az edző fiával, hogy Lotte milyen nagy lett, ráadásul a szépsége vitathatatlan. Talán ez zavarta a legjobban. Mióta először átlépte a Németh lovarda kapuját az emberek körülrajongták. Ha nem volt kedve lepucolni a lovát egy edzés után csupán rá kellett mosolyognia valamelyik lovászra, az pedig egyből ugrott. Csakhogy az első szóbeszédek óta az összes hímnemű a nagyobbik Németh lányról beszélt, őt meg levegőnek nézték.
- Kíváncsi vagyok mikor érkezik – nyújtózkodott a nyeregben Leila, mikor bekocogtak az aprókaviccsal felszórt udvarra.
- Ma este – váltott gyorsabb tempóra Edina, mert meglátta barátját az istálló előtt. A többiek csak tekerték a fejüket és elképedve figyelték a lányt.
            Természetesen délutánra minden kiderült. Mire a megfogyatkozott csapat a lovasoknak fenntartott társalgóhoz került, addigra szinte mindent tudtak Lotte-ról. Nem sokat törődtek azzal, hogy Edina újfent köszönés nélkül lelépett. Lefoglalta őket az információszerzés, illetve a kicsit elferdített továbbadás.
- Igen, és ezt te honnan tudod? – vallatta Tina az egyik idősebb lovászlányt.
- Hallottam mikor Tamásék mondták – fogta meg újból a talicskát, amit kénytelen volt letenni, mikor a kislány előbukkant. Miután ötször kérdezett még orbitális baromságokat Tina köszönetet mondott, azután rohant be a társalgóba. Friss, ráadásul nagyon forró híreket kapott Lotte múltjáról, aminek hétpecsétes titoknak kellett volna lennie, valaki mégis elszólta magát.
- Na, mit tudtál meg? – fordult felé Leila kíváncsian. Tina úgy gondolta ferdít egy kicsit az igazságon, azért legyen már benne valami kis izgalom is.
- Két évvel ezelőtt felnőtt tartalmú filmekben szerepelt – mondta gyorsan, aztán hozzátette a saját kreálmányát. – A poén az, hogy csak egy kis drog miatt tette
- És egy ilyent ide engednek? – szörnyülködött Éva, akinek a szülei szinte már betegesen hívők, így a lányuk sem sokkal jobb.
- Az öreg János bácsi lakását kapta meg, mert az edző felesége nem akarja, hogy a lányuk közelében legyen. Ja, és egy rossz hír Edinának: már most minden lovászunk oda meg vissza van érte – forgatta undorodva kék szemeit Tina.

*

            Este hétre járt mire egy hatalmas, fekete dzsip begurult az udvarra. Kívülről csak annyit láthattak, hogy egy középkorú férfi gyors puszit nyom az anyósülésen gubbasztó személynek. Ők nem hallhatták az utolsó jó tanácsokat meg intelmeket, amiket a sofőr elsuttogott. Lotte fejében kavarogtak a gondolatok, a csuklójában érzett fájdalom emlékeztette, hogy figyelnie kell Andreas szavaira. Ügyes sminkes volt, azonban a fizikai fájdalmakat sajnos soha nem tudta eltüntetni egy-egy kiadós verés után.
- Mindent a terv szerint csinálj, két hónap múlva találkozunk! – nyomta kezébe az apró sporttáskát. Lotte némán bólintott, de megfogadta magában, hogy az osztrák egyszer megfizet azért, amit vele művelt. Vett egy mély levegőt, aztán kiszállt az autóból. Néhányan már ott álltak és árgus szemekkel figyelték őt.
            Tizenkilenc évig csak képeken látta az apját, így mikor egy korosodó férfi meghatódva ölelte magához kicsit meglepődött. Némán fogadott minden üdvözlést és próbálta megjegyezni a gyorsan elmotyogott neveket. Annak ellenére hogy legjobban csak egy kiadós alvásra vágyott, csak mosolyt mímelve követte az apját, aki büszkén vitte körbe a lovardában. Az istállószagtól a felkeveredett a gyomra, a lovaktól pedig egyértelműen félt. Kicsi volt még mikor az egyik cirkuszban, ahol az anyja egyik barátja élt, egy félelmetesen nagy fekete ló megszökött és majdnem elsodorta. Azóta próbálta elkerülni ezeket az állatokat, szóval nem volt meglepő, hogy heves tiltakozásba kezdett, mikor anyja elmondta hol lesz új otthona.
- Lotte, minden rendben? – nézett rá aggódva az apja.
- Persze – nyögte ki, mert lefagyasztotta a férfi tekintete. Az apja addig a napig úgy szerepelt nála, mint a legutálatosabb ember, aki hagyta elmenni az anyját. Andreastól tudta meg az igazságot és még hozzá kellett szoknia a tényhez, hogy az apja igazából egy jó ember.
- Szóval, ott tartottam, hogy ha kérdés van bárkihez fordulhatsz. Egyébként ajánlom figyelmedbe a lovarda mindentudóit, ők aztán tényleg mindenre kész válasszal szolgálnak – mosolygott az egyik boksznál álldogáló kislányokra. Lotte látta rajtuk a felsőbbrendűséget és a rosszindulatot, mégis csak bólintott és megígérte az apjának, hogy így tesz. Mire véget ért a túra zúgott a feje a sok információtól meg fáradtságtól. Álmosan rámosolygott néhány lovászra. akik segítőkészen mutatták meg neki apró lakását és felajánlották segítségüket. Andreas is így kezdte, gondolta szomorkásan, bár tudta ez a hely egészen más, mint ahol az osztrákkal megismerkedett. Ráadásul hiába voltak köztük kilométerek a lány rettegett attól, hogy ne vigye véghez azt a gonosz tervet, aminek okából az apjához költözött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése